| Festői titkok |
| leírás: |
színes, francia film 80' |
| rendező(k): |
Laurent de Bartillat |
| szereplők: |
|
| tartalom: |
Amikor a franciák nem elégednek meg vele, hogy náluk forgott A Da Vinci-kód, de egyenesen elkészítik a sajátjukat.
Lucie Audibert művészettörténetet tanul, érdeklődése egyik-másik alkotó iránt messze meghaladja még a vizsgaidőszakok alatt tapasztalt egyetemi átlagot is. Manapság Watteau alkotásai hozzák lázba: a lány olyasmit talál a művész festményein, amit – meggyőződése – még soha senki nem fedezett fel őelőtte. Egyfajta kódfejtő akcióba kezd, hogy az ecsetvonások közé rejtett titkos jelek mentén haladva fedje fel a festő életének eddig ismeretlen mozzanatait. A nyomozás középpontjában egy örökkön vissza-visszatérő, ám beazonosíthatatlan nőalak áll. A hölgyről nem tudni, mivel bűvölte el benne ennyire a művészt; lehetett egy titkos szerető, egy szajha, egy cseléd, egy unokahúg (bár ez a kevésbé valószínű), vagy virágárus lány a sarokról. Az alak ugyanis bár rendre a festmények leghangsúlyosabb részén található, ám mindig csak háttal állva, az arcát sosem ábrázolja Watteau. A nyomozásba beszáll Lucie kezdetben undok, később egyenesen elviselhetetlen egyetemi oktatója is, akikről kiderül, hogy hosszú évtizedek óta kutatja ugyanazt a titkot, amit a lány – csak neki már rég ráment erre fiatalsága, házassága, karriere.
Valahogy így nézhet ki az, amikor egy kissé sértett, ám annál ambiciózusabb európai filmes elhatározza, leforgatja A Da Vinci-kódot a saját szájíze szerint. A minél nagyobbat markolni akaró amerikai módi helyett a rejtélyt leegyszerűsíti egyetlen alkotó munkásságára; egy épp felkapott név helyett egy kevésbé a külsőségekkel, mint inkább játékával hódító színésznőt tesz meg főszereplőnek (Sylvie Testud - láthattuk a Piafban is!); illetve az egész cselekményt a túlmisztifikált, giccses végletből áthelyezi egy letisztultabb, túlzott maníroktól mentes, nem lehet mást mondani: európaibb forma felé.
Valahogy így nézhet ki az, amikor egy kissé sértett, ám annál ambiciózusabb európai filmes elhatározza, leforgatja A Da Vinci-kódot a saját szájíze szerint. A minél nagyobbat markolni akaró amerikai módi helyett a rejtélyt leegyszerűsíti egyetlen alkotó munkásságára; egy épp felkapott név helyett egy kevésbé a külsőségekkel, mint inkább játékával hódító színésznőt tesz meg főszereplőnek (Sylvie Testud - láthattuk a Piafban is!); illetve az egész cselekményt a túlmisztifikált, giccses végletből áthelyezi egy letisztultabb, túlzott maníroktól mentes, nem lehet mást mondani: európaibb forma felé.
|
| korhatár: |
 |
| megjegyzés: |
|
|
|
|
|