| Vízililiomok |
| leírás: |
színes, feliratos, francia dráma, 85’ |
| rendező(k): |
Céline Sciamma |
| szereplők: |
Pauline Acquart, Louise Blachere |
| tartalom: |
Az arcátlanul fiatal rendezőnő saját elmondása szerint a filmben oly sokszor látható szinkronúszás nála a feminitás, a női lét egyfajta metaforájaként funkcionál: a felszínen csak a szépség látszódik, ám a mélyben iszonyatos munka és küszködés zajlik.
Marie, Anne és Floriane alig múltak 15 évesek. Épp szünidejüket töltik, aszalódva Párizs egy az unalomtól és napsütéstől forró külkerületében. A tinilányok útjai a helyi uszodában keresztezik egymást. Itt szerelem és vágyakozás drámai hirtelenséggel önti el őket, végre izgalommal töltve meg mindennapjaikat. A medencék körül ráadásul nem csak a másik nem még szintén zsenge egyedeivel kerülnek kapcsolatba, de kíváncsiságuk egymással való viszonyuk határait is korukat meghazudtolóan feszíti egyre tágabbra.
Az alig 27 éves alkotó, Céline Sciamma élete első nagyjátékfilmjét készítette el a Vízi liliomokkal, ám frissessége, stílusa, egyénisége azon nyomban magával ragadta a különböző fesztiválok zsűrijét és közönségét egyaránt, Cannes-tól Torontóig. Sciamma eredetileg „csak” forgatókönyvírást tanult, és a most szóban forgó munkájával kapcsolatban sem gondolta a történet papírra vetésekor, hogy végül ő maga lesz az, aki megrendezi a filmet. Azt a filmet, amiben alig kapnak szerepet a szavak, mondatok. Minden érzelem, legyen az düh, szeretet, frusztráltság vagy szenvedély, sokkal inkább a cselekményekben, vagy történetesen a fiatal színésznők testbeszédében, mimikájában kel életre, mintsem a verbalitásban. A téma pedig, mint annyiszor, a felnőtté válás, amit e helyütt azonban sokkal pontosabb úgy leírnunk, hogy a felnőtt nővé válás. Három merőben különböző karakter mind másképp viszonyul a nővé érés folyamatához: szorongva és fenntartásokkal, agresszív türelmetlenséggel, vagy éppen pesszimista lemondással
|
| korhatár: |
 |
| megjegyzés: |
|
|
|
|
|