| Testvérem egyedüli gyerek |
| leírás: |
színes, olasz-francia játékfilm, 110' |
| rendező(k): |
Daniele Luchetti |
| szereplők: |
Angela Finocchiaro, Anna Bonaiuto, Angela Finocchiaro, Elio Germano, Riccardo Scamarcio |
| tartalom: |
Idén májusban, a cannes-i fesztivál rengetegében jegyezte meg a Hollywood Reporter egyik tudósítója, hogy az olasz rendezők valami egészen egyedi, mesteri módon nyúlnak a felnőtté válás, a család és barátok, illetve a szerelmi kapcsolatok tematikájához. A kijelentés aktualitását a Görög nyaralás olasz módra rendezőjének, Daniele Luchettinek éppen bemutatott filmje, a Testvérem egyedüli gyerek című alkotás adta. Ebben a hatvanas és hetvenes évek Olaszországába repülünk vissza, amikor is dúl a politikai káosz, és az embereknek minden életigenlő attitűdjükre szükségük van, ha nem akarnak belebolondulni a helyzetbe. S bár a történet alapvetően erre reflektál, kevésbé az ideológiák milyensége, mint inkább a két főszereplőnk egymáshoz való viszonya, illetve annak alakulása áll a fókuszban. A két fivér, Manrico és Accio, dacára az egyik legszorosabb köteléknek, ami két embert egymáshoz köthet, politikailag ellentétes irányba orientálódnak. Persze, nekünk, magyaroknak aztán nagyon nem kell magyarázni, hogyan mehetnek tönkre kapcsolatok a különböző pártszimpátiák miatt, de „jó látni”, hogy tőlünk nyugatra sem mindenki normális. Manrico a kommunizmus, Accio a fasizmus iránt válik fogékonnyá, így a közös ebédek bizony az átlag mediterrán vehemenciánál is indulatosabb beszélgetésekkel lesznek tarkítottak. Igaz, holmi izmusok talán még nem volnának elegendők, hogy valódi szakadékot állítsanak a két testvér közé – ellenben ha felbukkan egy nő… A film az idei David di Donatello-gálán elvitte a legjobb színész (Elio Germano), legjobb vágás (Mirco Garrone), legjobb forgatókönyv (Daniele Luchetti, Sandro Petraglia, Stefano Rulli), legjobb női mellékszereplő (Angela Finocchiaro) díját is. |
| korhatár: |
 |
| megjegyzés: |
|
|
|
|
|