| Az én emlékezetemre |
| leírás: |
Lelkiismeret-vizsgálat egy monostorban, illetve otthon a tévé/monitor előtt: mi a célunk? Mit értünk el eddig? Minek van igazán értelme ebben az életben? |
| rendező(k): |
Saverio Costanzo |
| szereplők: |
Marco Baliani, André Hennicke, Fausto Russo Alesi, Christo Jivkov, Filippo Timi |
| tartalom: |
Andrea jóképű fiatalember, aki saját elmondása szerint sosem nélkülözött, sosem vélte ezt a világot földi pokolnak, e helyett nagykanállal habzsolta az életet. Szeretet és szerették. A film elején mégis minderről egy monostorban beszél a rend első emberének, aki arra próbál választ találni, miért kíván Andrea ezentúl a világtól elzárva élni, a nagyváros zsongása helyett a lélek csöndjét választva. A férfit természetesen idegenkedve fogadják rendtársai, ők sem értik, mi keresnivalója van egy a hittel épp hogy csak ismerkedő, szerintük arrogáns és öntelt férfinak közöttük. Talán maga Andrea sem tudja, mit is keres ott… Az én emlékezetemre egyes olvasatok szerint a középkorba hajló férfiak lelkiismeret-vizsgálatának filmje, azok meditációja, akik gondtalan ifjúság alkonyán elszámolnak addigi életükkel, és válaszokat keresnek olyak kérdésekre, amelyek korábban fel sem merültek bennük. Mi a célom? Miért teszem mindazt, amit teszek? Mit értem el eddig? Minek van igazán értelme? A Közlegény rendezőjének új filmjében a vallással ismerkedő főhőst az a Christo Jivkov alakítja, akit A passióban János apostol szerepében láthattunk. Saverio Costanzo a filmért Flanders Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb rendező, míg a Chicagói Nemzetközi Filmfesztiválon a legjobb fiatal rendező díját vihette haza. |
| korhatár: |
 |
| megjegyzés: |
Európa Filmhónap |
|
|
|
|